Blogtörténet

előzmény 1.

Régóta „listázom” a saját dolgaimat, például az ún. nyavalyáimat, az engem meghatározó vicces szokásaimat. Valószínű, hogy mindenkinek vannak ilyenjei, akkor kezdünk el másképp gondolkozni róluk, amikor tudatosítjuk azokat a külsö-belső részleteket, amelyek – végül is – alkotnak minket. Ilyen részletekből állunk, és ilyen részletek vesznek körül minket. A tudatosítási folyamatban pedig rájövünk: minden részlet egy történet.

előzmény 2.

Egyszer valaki azt mondta nekem: „nagyon furcsa a viszonyod a magántulajdonnal!”. A kontextus egy kocsmaasztalnál lazán odadobott dohánycsomag volt, de az elhangzott mondat elgondolkodtatott: vajon mit jelent számomra a magántulajdon, mit érzek sajátnak? Miről gondolom azt, hogy az enyém, és miért? Mitől lesz sajátom valami? Milyen a tényleges viszonyom ezekkel a saját akármikkel, és mi határozza meg a viszonyulást? Ezeken elég sokat törpöltem magamban.

előzmény 3.

Még tavaly egy lusta reggelen véletlenül belebotlottam Frazon Zsófia blogjába, azon belül az ön-etnográfia kísérletébe. A nap felfedezése volt, mert hasonlóan írt a „saját vackairól”, mint ahogy én futtattam magamban a saját tárgyaimról szóló személyes narratívákat. Szóval nyilvánvalóan nem én találtam fel az ön-etnográfia műfaját, de rímelt a dolog.
A saját misszió után pedig ez állt: „Hm, és ha lenne kísérletező kedvű olvasó-író ember, aki maga is kipróbálná, hm.” Igaz, hogy valamikor 2012-ben kérdezte ezt, de na, létezik a lassú párbeszéd műfaja is.

előzmény 4.

Volt egy Múzeumi terek, tárgyak, történetek című – dr. Kuti Klára, a Magyar Nemzeti Múzeum muzeológusa által tartott – féléves tantárgy a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Intézetében, amelynek keretében feladat volt egy saját tárgy leírása különböző stílusban, módszerrel. Néhány hallgatónak olyan jól sikerült, hogy nem lehetett annyiban hagyni a kísérletet. Ezen a gyakorlaton vett részt Gondos Emőke is, aki akkoriban egy családi ereklyéről, egy használaton kívüli kocsi fotellé alakított üléséről írt.

előzmény 5.

Mivel én is múzeumos szemináriumokat tartok, a Magyar Néprajz és Antropológia Intézet vezetője, dr. Szabó Árpád Töhötöm hozzám irányította Emőkét, hogy gondolkodjunk, találjunk ki és valósítsunk meg valamit közösen, ami keretezné a szubjektív tárgynarratívákat. Nem siettük el, két év alatt, néhány sör és/vagy limonádé, két hamburger-menü és némi párolt zöldséges halrudacska kíséretében kitaláltuk és végre létrehoztuk a Megtörtént tárgyakat. Most együtt kísérletezünk. Kétszemélyes kezdeményezés egy közösségi projekt reményében.