Módszertan

bevezető

A tárgyakban az a vagány, hogy általuk beszélhetünk valami számunkra fontos, megfoghatatlan dologról egy nagyon is kézzel fogható dolog ürügyén. Itt tehát elsősorban „tárgytörténéseket” dokumentálunk, nem tárgyakat archiválunk. A muzealizációs folyamatból – egy-egy tárgyból kiindulva – a történetekre fókuszálva emeljük ki azokat az időben és térben is meghatározható pillanatokat, amelyekben tárgy és ember élete-élménye összefonódik, akár eggyé válik. Személyes dolgokat osztunk meg, amelyek bizonyos értelemben túlmutatnak a tárgyak hétköznapi funkcionalitásán, és beleférnek egy valós, megtörtént sztoriba. A kiállítottságuk, bemutatásuk nem szakmai-kurátori koncepció kényszeréből származik, semmit nem ragadunk ki saját környezetéből, inkább csak meghívunk tárgyakat, hogy meséljék el, amit az Emberről tudnak.

tárgyak származása

Polc, íróasztal, sarok, udvar, autó, konyhapult, terasz, ócskapiac, pince. Igazából mindegy, tárgyak mindenhol vannak, beléjük ütközünk, használjuk, eltesszük, elővesszük, eldobjuk, megvásároljuk, kimossuk, eltörjük őket. A történetek viszont belső irányokat jelölnek, mentális tereinkből származnak.

hogyan jutunk hozzájuk

Levesszük a polcról, elővesszük a fiókból. Vagy kimegyünk az ócskapiacra, kiszemeljük azokat, akik saját holmit árulnak, de csak akkor vásárolunk tőlük valamit, ha elmesélik a tárgy történetét, azaz a saját történetüket a tárggyal kapcsolatosan. Megkérünk/felkérünk másokat (barátokat, ismerősöket, diákokat, kocsmatársaságot, tesókat és téged!), hogy írjanak megtörtént tárgyaikról, és küldjék el nekünk.

a szövegek

Van néhány kiemelkedő sztorink egy-egy tárggyal, először azokat osztjuk meg, miközben kísérletezünk vendégtárgyak/vendégszerzők bevonzásával is. Ez fontos, mert több mint négykezesre tervezzük ezt a felületet.
Próbálunk reflexívek lenni tárgyainkkal és önmagunkkal is, rávilágítani tárgyak, történetek és emberek viszonyrendszerére, továbbgondolva ezek jelentéseit.
Minden tárgyat egy, a módszeresség látszatát keltő, de teljesen szubjektív asszociatív rendszerbe helyezünk, ezzel érzékeltetve kategorizálásuk viszonylagosságát.

felhívás

Gondolj egy tárgyra! (Mi az első, ami eszedbe jutott, miért?) Menj közel hozzá, vedd kézbe vagy tapintsd meg. (Mit érzel?) Honnan került a környezetedbe? Milyen a viszonyod vele? (Mit gondolnak mások ugyanarról a tárgyról?) Milyen emlékeid fűződnek hozzá (helyek, események, emberek)?
Fotózd le in situ, természetes előfordulási helyén, saját tárgyi környezetében. Írd meg a közös sztoritokat és küldd el nekünk a megtortenttargyak@gmail.com e-mail címre. Ja, és ne felejtsd el a következő tárgyadatokat is megadni: gyártó, származási hely, méret, szín, anyag, első szó, ami eszedbe jut róla, milyen érzés, ha megfogod.

Kösziii! :]