a bálnás táska

Gyártó: Wild to Wear/Both Rita
Származási hely: Románia, Csíkszereda
Méret: 39x30x12cm
Szín: rózsaszín, szürke, türkiz
Anyag: pamut, bőr, poliester
Ötlet: saját rajz alapján
Első szó, ami eszembe jut róla: cuki, handmade
Ha megfogod: anyagszerű, puha

Ha (hibásan) azt feltételeznénk, hogy attól lesz egyedi és autentikus egy tárgy, mert egyedüli a világon, akkor ez a táska az. Használati tárgyból lett kiemelté.

Saját ötlet és rajz alapján elkészült Wild to Wear márkájú hátizsák, nincs még egy ugyanilyen belőle. „Siker”története mégsem a kivitelezéséről és használatba kerüléséről szól, bár kétségtelen, hogy nagyjából egy évig öncélúan is teljes értékű tárgya volt a mindig hátizsákot hordó emberek társadalmának. Egy idő után viszont megszűnt önmagáért való használati tárgyként létezni, és különös módon kezdte el befolyásolni mások életét.

Reggelente a kávézásom lustaságának függvényében nagyjából 8:30-8:50 között indulok a munkahelyemre a bálnás hátizsákommal. A tömbházból kikanyarodva, az utcánkon végigsétálva aligha találkozom járókelőkkel (csupán autókkal), a nyüzsgő város csak az Erzsébet-híd átkelése után érzékelhető. A bálnás táska jelenlétének átértelmezése egy ilyen, 9-re valahová igyekvő városérzés reggelén ért utol: lesötétített ablakú, fekete autó állt meg mellettem, s mivel az utcánk járdája annyira keskeny, hogy nem fér el egymás mellett nyitott kocsiajtó és ember, kénytelen voltam lefékezni szokásos járóritmusomból. Fiatal hölgy szállt ki a kocsiból, rám szegezett tekintetéből érteni véltem, hogy nem véletlenül állt meg pont mellettem, azt feltételeztem, hogy útbaigazítást szeretne kérni. Kedvesen szólított meg, volt egy percem, persze.

Az érdekelte, hogy honnan van a hátizsákom, saját kezűleg varrtam-e, miért épp bálna van rajta, milyen anyagból van. Mondtam, hogy bár egyedi darab, nem én varrtam, hanem egy csíkszeredai műhelyből van, ez épp saját rajz alapján készült, de nagyon sokféle modelljük van, leadtam a cég nevét és elérhetőségét. Miután beírta a telefonjába és leellenőriztette, hogy biztosan helyesen értette-e, elmesélte, hogy minden nap 9-re viszi a kislányát bölcsödébe, és szoktak látni itt sétálni. Mondta, hogy a kislánynak nagyon tetszik a hátizsákom, és mindig az ablakra tapadva lesi, hogy éppen meglát-e a járdán, és ha igen, akkor nagyon örül, aznap vidámabb napja van, könnyebben marad egyedül a bölcsödében. Az utóbbi időben olyannyira várja ezeket a „találkozásokat”, hogy már indulás előtt kérdezgeti, hogy vajon aznap fogják-e látni a bálnás táskás lányt, s már otthon eldönti, hogy ha igen, akkor jó napja lesz, de ha nem, akkor minden rosszul fog sikerülni. Az édesanyja pedig mindig reméli, hogy éppen jókor indulunk el otthonról – szokta is mondani a kislánynak, hogy siessen a reggelivel, hogy „elkapják a bálnás táskás lányt”. Aztán visszanyúlt a kocsiba, lehúzta a hátsóablakot, és megláttam a göndör fürtös, kerek arcú, szégyenlős A.-t, bemutatkoztam, levettem a hátizsákom, és megmutattam neki közelről is. Elkezdte simogatni a bálnát, miközben örömteli szemekkel nézett az édesanyjára. Megnyugtattam őket, hogy készítenek kisebb méretben is, tehát ha szeretné, akkor neki is lehet hasonló hátizsákja. Látszott rajta, hogy meghatározó pillanat az életében, és hősként tekint édesanyjára, mivel elhatározta, hogy megszólít.

Azóta valahányszor felveszem a táskát, eszembe jut A., és elképzelem, hogy milyen szerepe lehet egy „külső tényezőnek” egy gyermek életében. Mitől lesz valami több a tetszésnél, mitől válik meghatározóvá? Hogyan hathat így egy tárgy valakire, mi kell ahhoz, hogy különleges erővel ruházza fel? Hogyan zajlik egy tárgy metamorfózisa? Hogyan születnek párhuzamos történetek egymástól távoli (idegen?) emberekben, és hogyan hangolódnak össze? Lesz-e közös történet a párhuzamos szálakból? Szükséges-e mindkét történet (ön)reflexív megélése és megértése a tárgytörténet egyensúlyához? Végezetül pedig: változik-e a bálnás táska értéke attól, hogy történeteket generál?

Azóta kétszer dudáltak rám a kocsiból valamikor 8:30 és 8:50 között, integettem nekik.

/ / Neked is volt már viszonyod egy tárggyal? Megtörténik! / /
Meséld el nekünk, írjál róla. Az eljárás egyszerű: gondolj egy tárgyra! (Mi az első, ami eszedbe jutott, miért?) Menj közel hozzá, vedd kézbe vagy tapintsd meg. (Mit érzel?) Honnan került a környezetedbe? Milyen a viszonyod vele? (Mit gondolnak mások ugyanarról a tárgyról?) Milyen emlékeid fűződnek hozzá (helyek, események, emberek)?
Fotózd le természetes előfordulási helyén, saját tárgyi környezetében. Írd meg a közös sztoritokat és küldd el nekünk a megtortenttargyak@gmail.com e-mail címre.