a Škoda ülés

Gyártó: Škoda/Gondos A.
Származási hely: Csehország/Csíkszentmárton
Méret: 50x50x145 cm
Szín: szürke, piros, kék, barna, fekete
Anyag: műanyag, fém, préseltfa
Ötlet: a készítő saját elképzelése
Első szó, ami eszembe jut róla: család
Ha megfogod: ellenálló, de puha

 

(Előre jelzem, csalok: ez a tárgy nem az én birtokomban van. Mentségemre: 400 méteres körzetemben található, a „családi ereklye” kifejezés talán illik rá.)

Egy fotel valószínű inkább a helyben ülést idézi a szemlélőben, mint a mozgás állapotát. Azonban egy autóülésből készült fotel, a helyben maradás és a mozgás ellentétes képeinek egyidejű felidézésével érdekes kérdést vet fel. Elgondolkodtat, milyen jelentései vannak a mobilitásnak: hogyan lehet mozogni térben, időben, vagy akár a társadalmi ranglétrán, miközben ülve maradunk?

A Škodát ’96-ban vette édesapám, amikor még az Autofőnixnél dolgozott, a vállalkozás felszámolása előtt. Addig a családot a Julcsa névre keresztelt fehér Dacia 1310-es szolgálta, amelyet az autócsere folyamán édesapám leendő keresztapámnak adott el. A kis kék Škoda Favorit hamar a szívünk csücske lett, én már ebbe „születtem bele” 1997-ben. Egészen 10 éves koromig ezzel hordozott minket édesapám iskolába, nagyszülőkhöz, családi nyaralásra. Négy éves voltam talán, a tengerre mentünk, én meg a hátsó kalaptartón aludtam. Megállított minket a rendőr. A szüleim magyarázkodtak nem-kalap mivoltom a kalaptartó nem rendeltetésszerű használata miatt, én közben az ezer csillagot bámultam a hátsóablak panorámájában.

A rendszerváltást követően jelentősen megnőtt az erdélyi családok mobilitása, mind társadalmilag, mind földrajzilag. Akárcsak ennek az autóülésnek a tulajdonosa is, sokak hazaköltöztek a szocializmusban számukra kijelölt, szülőföldüktől távoli munkahelyük megszűnése után, saját városukban, falujukban keresve munkát, új vállalkozásokba bekapcsolódva. Egyre inkább kezdtek beáramolni a külföldi importtermékek és megnőtt az emberek igénye a változatosság, a korszerűség iránt. Elkezdtek házat építeni, autót venni, majd a házat kibővíteni, tévét, nagyobb hűtőt vásárolni, az autót lecserélni. Lassan beköltözött a konzumerizmus az erdélyi társadalom életébe is. Az – újabb, jobb, tágasabb – autó vásárlása fontos tényezőjévé vált a mobilitás megélésének, mind a társadalmi státusz megerősítése, mind a könnyebb fizikai helyváltoztatás szempontjából. A családnak nem kellett beszorulnia az otthon négy fala közé, a szabadidő fölötti önrendelkezés lehetőségével és az országhatárok megnyílásával közös élmények tárháza állt rendelkezésre, az autó maga pedig szimbolikusan magával hordozta mindezen élményeket, a szabadság és az együtt töltött idő idillikus képeit. Második otthonná vált, a családi élet részévé.

2006-ban ment tönkre véglegesen az autó, de addigra felhalmozott nagy szentimentális értéke miatt szüleink nem voltak hajlandóak ócskavasként leadni. Édesanyám szerette hangoztatni, hogy ha másnak nem is, de tyúkpajtának jó lesz. A mai napig ott áll az udvar egyik sarkában, pókok lakhelyéül szolgál, de rég leereszkedett kerekeivel és még mindig élénk királykék festésével nosztalgikus-szomorkás ornamense a teleknek.

Ahogyan egykor az autó lehetőséget biztosított a családnak, hogy eljusson távoli helyekre, ahogyan kinyitotta az életteret a világ megismerésének lehetőségét csillogtatva, úgy manapság a telekommunikációs eszközök is új formát biztosítanak a tapasztalásra és ismeretszerzésre, újfajta mobilitást létrehozva. Már nincs szükség térbeli helyváltoztatásra ahhoz, hogy új élmények részesei legyünk, sem egy behatárolt fizikai térre ahhoz, hogy együtt legyen a család. Az internet segítségével azonnali kapcsolatba léphetünk szeretteinkkel kilométerek távolságából is, ha pedig együtt töltött időre vágyunk, egy film vagy tévéműsor megnézésével azonnali közös élményben részesülhetünk. Mentális utazásainkat pedig már saját fotelünk kényelméből is élvezhetjük.

A családi ház építésekor, spontán gondolattól vezérelve a testvéreim felvitték a félkész tetőtérbe a dögrováson levő autó hátsó ülését, abban ülve nézték a később megépülő falak helyén át az eget. Az ötletet továbbgondolva alakította át egyik bátyám az anyósülést hordozható, állítható háttámlájú fotellé. Az újdonsült ülőalkalmatosság egy ideig a családi ház nappalijában helyezkedett el, ahol filmnézések alkalmával édesanyám ült benne, ahogy régen is, az ülés eredeti kontextusában. Új életében is betöltötte tehát azt a funkciót, amit egykor eredeti rendeltetésének megfelelően: összehozta a családot.

A Škoda-ülés nemrég az éppen aktuális autónk csomagtartójában felutazott Kolozsvárra, jelenleg a tőlem nem messze lakó bátyám teraszán lakik.

/ / Neked is volt már viszonyod egy tárggyal? Megtörténik! / /
Meséld el nekünk, írjál róla. Az eljárás egyszerű: gondolj egy tárgyra! (Mi az első, ami eszedbe jutott, miért?) Menj közel hozzá, vedd kézbe vagy tapintsd meg. (Mit érzel?) Honnan került a környezetedbe? Milyen a viszonyod vele? (Mit gondolnak mások ugyanarról a tárgyról?) Milyen emlékeid fűződnek hozzá (helyek, események, emberek)?
Fotózd le természetes előfordulási helyén, saját tárgyi környezetében. Írd meg a közös sztoritokat és küldd el nekünk a megtortenttargyak@gmail.com e-mail címre.