a jógamatrac

Gyártó: ismeretlen
Származási hely: ismeretlen
Méret: 180 x 60 x 2 cm
Szín: élénk zöld
Anyag: puha műanyag
Első szó, ami eszembe jut róla: próbálkozás
Ha megfogod: az jót jelent!

(Beküldte: Csiki Réka Orsolya, Kolozsvár)

A jógamatracomat nagyjából 5-6 éve kaphattam édesanyámtól. Sátorozás alkalmával a hálózsák alá tettem. A jógamatracomat összetekerve tartom. A szekrény tetején. A szekrény alján. Az ágy alatt. A mosógép feletti polcon.
A jógamatracomat az utóbbi hetekben látható helyen tartom. És minden munkanap reggelén kibontom. Ilyenkor kunkorodik az a vége, amely a legkisebbre volt tekerve. Legközelebb ez a vége kerül kívülre.
A jógamatracom minden egyes kibontással, kiterítéssel egy újabb löketet ad a felé, hogy rendszeresen mozogjak. A jógamatracomba kapaszkodom.

Már gyerekként elég nyilvánvaló volt, hogy nem szerettem sportolni, mozogni. Legalábbis rendszeresen nem. Vagy túl alacsony voltam, vagy túl hamar meguntam, vagy elfáradtam… Szóval mindig került valami kifogás, amivel elkerülhettem a mozgást. Aztán valahogy úgy ivódott be a magamról való gondolkodásomba, hogy ez nem nekem való. Amikor megszabadultam egyetem másodévén az utolsó tornaórától, akár örömtáncot is lejtettem volna. Már ha a tánc nem mozgás lett volna.

Szóval a mozgás meg én nem vagyunk túl közvetlen viszonyban. De egyszercsak mégis érdekelni kezdett. Nem azért, mert rájöttem, hogy a rendszeres mozgás mennyire egészséges, előnyös a szervezetnek és mennyi egyéb pozitívummal jár, hanem mert mások is elkezdték a környezetemben. Felfigyeltem arra, hogy „jé, mintha mindenki sportolna, mozogni akarna.”

A rengeteg félelmem közül az egyik nagyon erős az, amikor úgy érzem, kimaradok, lemaradok dolgokról, ha nem vagyok jelen. Hátrahagynak. Ezt meg semmiképp se akarjuk. Ezért elkezdtem mozogni: félelemből. Ez, elég nyilvánvalóan, nem vezetett sikerre.

Az is igaz, hogy aki sportol, az vagány. Mindig csodálattal néztem azokra a barátaimra, ismerőseimre, akik kitartottak a sport (és nem csak) mellett, akik megállíthatatlannak tűntek a szememben. Akik élvezték, amit csinálnak. És akik azért csinálták, mert élvezték. Ez pedig vagány. Én is vagány akartam lenni. Úgyhogy elkezdtem mozogni vagánysági vágyból. Ez, elég nyilvánvalóan, kevés sikerre vezetett.

A mozgás azt csinálja a testeddel, mint a csoki, mármint részben. Boldog leszel tőle és achievement-érzésed lesz. Rá lehet függni, és lehet kívánni. Így nekifogtam szaladni. Javult a teljesítményem, egy darabig rendszeresen mozogtam, büszke voltam magamra. Aztán jött egy eső. Aztán jött a hideg. Aztán már nem mentem, mert „mégis, ilyen időben ki megy szaladni?” Úgyhogy abbahagytam a futást is. Ez, elég nyilvánvalóan, jól nyakon csapta a sikeremet.

Ha túl nagy lépésekben igyekszem a cél felé, elbotlok. Ezt igazán megtanulhattam volna eddig. Ha túl szigorú vagyok magammal, megutálom magam. Erre is rájöhettem volna. Minden egyes próbálkozás nem egy Újabb Nagy Csalódás (így, nagy betűkkel), hanem egy újabb esély. Mondjuk, ezt így is felfoghattam volna. És ha nem lennének bizonyos emberek az életemben, még mindig feltételes módban beszélhetnénk erről.

Most viszont a jelenben vagyunk. Most kijelentő módban beszélek magamról, és minden igyekezetemmel határozott, de kedves próbálok lenni magamhoz. Most már jobb. Most már azért mozgok, mert én szeretném, mert változni akarok.

Minden munkanap reggelén előveszem a jógamatracot, és jógázom. Keveset, kezdő szinten. Most azért kapaszkodom a jógamatracomba, hogy türelmet, magabiztosságot, önmagam iránti szeretetet és kitartást tanuljak. És egy kis mozgás-szeretetet. Hátha.

/ / Neked is volt már viszonyod egy tárggyal? Megtörténik! / /
Meséld el nekünk, írjál róla. Az eljárás egyszerű: gondolj egy tárgyra! (Mi az első, ami eszedbe jutott, miért?) Menj közel hozzá, vedd kézbe vagy tapintsd meg. (Mit érzel?) Honnan került a környezetedbe? Milyen a viszonyod vele? (Mit gondolnak mások ugyanarról a tárgyról?) Milyen emlékeid fűződnek hozzá (helyek, események, emberek)?
Fotózd le természetes előfordulási helyén, saját tárgyi környezetében. Írd meg a közös sztoritokat és küldd el nekünk a megtortenttargyak@gmail.com e-mail címre.