a sakktábla

Gyártó: ismeretlen
Származási hely: ismeretlen
Méret: kinyitva kb. 40x40x2.5 cm
Szín: barna, fekete
Anyag: fa

Első szó, ami eszembe jut róla: kedves
Ha megfogom: örvendek, mert azt jelenti, hogy hamarosan sor kerül erre a gyönyörű, kimeríthetetlen játékra

(Beküldte: Bicsi Norbert, Budapest)

Meggyőződésem, hogy ez a legrégebbi emlékem. Nem tudom hány éves lehettem, a járás még csak nehézkesen ment. Az ebédlőasztalt felértem, de még nem láttam fel rá. Emlékszem a házra és főleg a nappalira (ahol nem jártam több mint harminc éve). Emlékszem a kézzel horgolt csipketerítőre a kávézó asztalon, a piros, enyhén bolyhos pokrócra a kanapén, a fekete-fehér lámpás televízió óriási méretére, a perzsaszőnyeg fraktálozódó rombuszmintáira és a sakktáblára. Ott, édesapám tanította a bizonytalanul járó, alig beszélő, de nagyon lelkes, egyetlen kisfiát, sakkozni. Sokat nem értettem az eseményből, de le voltam nyűgözve, és egy pillanat alatt elbűvölt egy egész életre.

Sok év eltelt és a sakktáblát számtalanszor elővettük mi ketten. Emlékszem, ahogy suli után rohantam a parkba a sakktáblával, hogy ott is kipróbáljam, amit otthon tőle tanultam. Emlékszem, ahogy apró szeggel javította a tetejét, amit a sok hosszú út meglazított, ahogy piros golyóstollal újraírta a széléről rég lekopott betűket és számokat. Amikor elvesztettem a fehér futót, hozott általa, a gyárban készített, picit szálkás, túl kövér, ronda pótbábut.

Még több év eltelt és emlékszem a fehér falakra, párnákra, a szürke takaróra, a rengeteg csövecskére, kábelre, elektródára, a műszerekre körülöttünk és a gördíthető, kopott, magas, túl kis felületű kórházi asztalra, amire az utóbbi időben helyeztük a sakktáblát. Emlékszem, ahogyan sakkoztunk és nevettünk, mint mindig. Aztán mondta, hogy fáradt, hogy fejezzük be – szavajárása szerint – a csatát, legközelebb. És emlékszem az utolsó elkezdett játékra, amit már soha nem fogunk befejezni.

A sakktábla nem szép, kopott. Régi, öregebb nálam. Nincs jó állapotban, rozoga, többször javított. A készlet nem teljes, hiányzik egy bábuja. Helye nincs, csak ne legyen messze tőlem, ennyi a dolga.

Ez a legfontosabb tárgy a világon. Még most is játszok rajta néha-néha.

/ / Neked is volt már viszonyod egy tárggyal? Megtörténik! / /
Meséld el nekünk, írjál róla. Az eljárás egyszerű: gondolj egy tárgyra! (Mi az első, ami eszedbe jutott, miért?) Menj közel hozzá, vedd kézbe vagy tapintsd meg. (Mit érzel?) Honnan került a környezetedbe? Milyen a viszonyod vele? (Mit gondolnak mások ugyanarról a tárgyról?) Milyen emlékeid fűződnek hozzá (helyek, események, emberek)?
Fotózd le természetes előfordulási helyén, saját tárgyi környezetében. Írd meg a közös sztoritokat és küldd el nekünk a megtortenttargyak@gmail.com e-mail címre.