a Méregzöld

Gyártó: Seawhite
Származási hely: Nagy-Britannia
Méret: 21 x 29 cm
Szín: fekete
Anyag: papír
Első szó, ami eszembe jut róla: ingovány
Ha megfogod: megjegyez

„Rettenve néznek egy fekete párra.
Kik ezek? S mi bús csöndben belépünk.” (Ady Endre)

(Beküldte: Orosz Anna, Kolozsvár)

Én csak egyszerűen Méregzöldnek nevezem. Mert a szó tökéletesen körülírja azt, amit a füzet tartalmaz. Olyan lápvilág ez, ahol nyüzsögnek a lidércek, ahol a bőr színe sápadt, fekete csipkés selyemruhába kap a szél. A klastromok legfelsőbb emeletén, a legsötétebb folyosó végén a bíborvörös ajtó a könyvtárba nyílik, ahol a képek követnek, és az özvegyek siratják a nyarat. A kertekben az ólomvirágok, vasrózsák szirmai sosem száradnak el. 

Hatalmas félhomályba borított báltermek csendjét az eső kopogása töri meg. Szellemek vannak odakint. A köd, ami az égből zuhant le és áramlik a fák között, majd elterjed az egész tájon.

Itt egy csepp méreg is elég a levendulás porcelán csészébe.

A Méregzöld egy másik világ. Annyira más, hogy az már maga a tiltás, a veszély. Ezek nem csak rajzok, hanem torz alakok és egybevarrt formák. Ők mind élnek a maguk módján: ha egybehozom Őket, megalkotják a Méregzöldet, azt, amit én „imádok”.

Egy teljesen más megközelítést nyújt a valóság és a fantázia között. Akárcsak egyfajta kényszer, hogy még ha a világ sötét is, és nem a napfény, a tág virágos mezők és utópisztikus városok nyújtják a csillogást, az életet meg lehet kedvelni.
A fényt könnyű szeretni, hát mutasd meg a sötétséget! Abba már nehezebb látni a gyönyört, az életet. Sokan a pusztuláshoz kötik, és félnek a múlandótól.

Az általam alkotott világban a sötétség az élet és az érték, mert akik ott élnek az árnyékban, az éjszakában és a ködben, példák arra, hogy a furcsa, a rémisztő teljesen természetes.

Amikor kezembe adták a füzetet, sokat gondolkodtam rajta, mit rajzoljak bele, az első fehér lap… Tökéletes rajz kell legyen, hibátlan vonalak, paca és folt nélkül.

„Rajzolj bele valami szépet. Mit szólsz egy virághoz? Vagy egy tájat!” – mondta Anya. Erre csak elégedetlenül meghúztam a számat. Én egy teljes világot akartam alkotni! Nem virágokat… nem akartam, hogy bizonyos emberek, ismerősök portréját lássam a lapokon. Azt akartam, hogy az égen hollók szárnyaljanak hátukon városokkal, ahol a tócsából érted nyúl a tükörképed, ahol a holt tanítja az élőt. Egy ajtót egy világba, ahova beléphetek. De vajon visszajövök-e?

Titokban talán azt akartam, hogy mindenki elszörnyedjen, hogy megmutassam a fény és sötétség ártatlan és tiszta oldalát. Ezért a kedvenc tárgyam a füzet. Ha kinyitom és belelapozok, teljesen elragad, kitép a valóságból, elmossa az időhatárokat. Mert biztonságosabban járok a saját sötétségemben, mint más fényében.

/ / Neked is volt már viszonyod egy tárggyal? Megtörténik! / /
Meséld el nekünk, írjál róla. Az eljárás egyszerű: gondolj egy tárgyra! (Mi az első, ami eszedbe jutott, miért?) Menj közel hozzá, vedd kézbe vagy tapintsd meg. (Mit érzel?) Honnan került a környezetedbe? Milyen a viszonyod vele? (Mit gondolnak mások ugyanarról a tárgyról?) Milyen emlékeid fűződnek hozzá (helyek, események, emberek)?
Fotózd le természetes előfordulási helyén, saját tárgyi környezetében. Írd meg a közös sztoritokat és küldd el nekünk a megtortenttargyak@gmail.com e-mail címre.