a vonatjegyek

Gyártó: az állomásokon nyomtatják
Származási hely: Románia
Méret: 13.5 x 8.2 cm
Szín: kék, fehér, fekete
Anyag: papír
Első szó, ami róla eszembe jut: mindjárt
Ha megfogod: lehet, hogy szétesik

(Beküldte: Vig Renée, Nagybánya – Kolozsvár)

Megtapintottam. Mindjárt szétesnek.
Szétestek.

Mindegy, ha már úgy is el kell rendeznem őket, akkor megszámolom. Megszámoltam. Ismét megszámoltam. Sorrendbe tettem őket. Így már jó, ülj le, OCD!

Honnan kerültek a környezetembe? Morcos, CFR-s kasszás néniktől koszos hátizsákjaimon keresztül haza, majd egy kis dobozkába ide, Kolozsvárra, a béna bentlakásos polcomra. A dobozban van még egy mozijegy (igen, csak egyszer voltunk együtt moziban, nem szeretjük az unalmas randikat), egy félméteres Supeco számla, póker kártyák (amiknek külön meséjük van) és egy makk kalapja. Ez utóbbi az egyetlen kakukktojás. Az csak azért van itt, mert néha szeretek vele fütyülgetni.

Na de! 36 vonatjegyről van szó. Nem mindegyik pár, azaz nem mindegyik oda-vissza (néha buszoztam, vagy haza se mentem), 18 Nagybánya – Szatmárnémeti, illetve 18 Szatmárnémeti – Nagybánya.

Szerintem amúgy nagyon csúnyák. Mindegyikük II. osztályra szól, ülőhely egyiken sincs feltűntetve, néhányuk kedvezményes, de 12. osztály vége után már nem fogadták el az ellenőrzőmet a morcos nénik. A változatosság a jegyeken csak annyi, hogy néhányukon 1:40’ az út, másokon 1:50’. Hogy miért, azt nem tudom… A két város között csak 60 km távolság van, de hát na, tudjuk… a román CFR, nem kell cifrázni. A lényeg az, hogy rengeteget ültem vonaton az elmúlt egy évben. Múlt novemberben kezdődött: összejöttem egy szatmári sráccal.

Nagyon hamar beleestem. Egyik héten én mentem, következő héten ő jött, hogy találkozzunk. Eleinte nagyon rövid találkáink voltak. Alig két órát töltöttünk együtt hetente, aminek margójára jött a négy óra vonatozás. Viszont nem bántam, most se bánom. Bármennyire is elfecsérelt időnek tűnik, nem az, hiszen mind-mind ábrándozással töltött idő volt. A jövőbe repített, oda, ahol most vagyunk, és ennél is messzebb, olyan időkbe, amik még csak várnak ránk, pedig nem is léteznek. Alakulóban vannak. Minket csak visz a vonat ide-oda, miközben a jövőnket tervezzük. A vonat nagyon lassan megy, néha le is robban, de együtt átvészeljük, és amikor benne vagyunk, nem ér minket a külső világ, habár még a tolóajtó is szarul van felszerelve.

Emberek szállnak le meg fel, de mi végig egymás mellett ücsörgünk. Ahová megy az egyik, oda megy a másik is. Mi ugyanolyan csúnya, átláthatatlan jegyet vettünk. Ugyanoda szólnak. Bárhova is érünk, együtt érünk el oda. Bármit is érünk el, együtt érjük el.

/ / Neked is volt már viszonyod egy tárggyal? Megtörténik! / /
Meséld el nekünk, írjál róla. Az eljárás egyszerű: gondolj egy tárgyra! (Mi az első, ami eszedbe jutott, miért?) Menj közel hozzá, vedd kézbe vagy tapintsd meg. (Mit érzel?) Honnan került a környezetedbe? Milyen a viszonyod vele? (Mit gondolnak mások ugyanarról a tárgyról?) Milyen emlékeid fűződnek hozzá (helyek, események, emberek)?
Fotózd le természetes előfordulási helyén, saját tárgyi környezetében. Írd meg a közös sztoritokat és küldd el nekünk a megtortenttargyak@gmail.com e-mail címre.