a medál

Gyártó: nem lehet tudni, az utcán osztogatták
Származási hely: sepsiszentgyörgyi áruház előtt
Méret: 2,6 x 2,7 cm
Szín: krémszínű, piros, zöld
Anyag: kerámia
Első szó, ami eszedbe jut róla: hiszti
Milyen érzés, ha megfogod: nosztalgikus

(Beküldte: Gábor Anett Klaudia, Kolozsvár)

Körülbelül 2013-ból származik, ötödik-hatodik osztályos lehettem, amikor kaptam.

Az egész egy szokásos baráti veszekedéssel kezdődött, ami akkoriban eléggé divatosnak számított. Kimondom, szerettünk hisztizni értelmetlen dolgokon, főleg ő, khm. 😛 Nem emlékszem már, min vesztünk össze, viszont az tuti, hogy nem lehetett annyira vészes dolog, hogy hetekig ne beszéljünk miatta, de ez mégis így történt. Valószínűleg gyorsan kibékülhettünk volna, viszont gyermekek lévén egyikünk sem akart beszélgetést kezdeményezni, ehelyett egyszerűen oldottuk meg: nem szóltunk egymáshoz.

Pár nap múlva egyik szünet után belenéztem a tolltartómba, és furcsa, oda nem illő tárgyat láttam meg, ezt a medált. Először nem értettem, mit keres nálam. Hátán fekete tollal azt írja „Bocsi!”. Rögtön mosolyogni kezdtem, hát milyen aranyos már ez az egész, hátrafordultam a barátnőmhöz, aki fapofával ült és nézett előre. Ennek ellenére biztos voltam benne, hogy tőle kaptam a kis ajándékot. Bár aznap még nem beszélgettünk, másnaptól olyan volt minden, mint régen.

A kis medál azóta a polcomon ül és mindig előkerül vizsgákon vagy stresszesebb helyzetekben, remélve, hogy majd szerencsét hoz. Számtalan helyzetben volt már velem: érettségin, sofőrvizsgán, nyelvvizsgán. Minden alkalommal beraktam a zsebembe, de két perc múlva el is felejtettem, hogy ott van, aztán kétségbeesetten kerestem. Mondanom sem kell, hogy nem igazán hozott szerencsét, főleg hogy a nagy izgulás alatt folyamatosan megfeledkeztem róla…

Mint utólag kiderült, a medált az utcán osztogatták, gondolom, valamilyen ünnep alkalmával, viszont számomra ez azt bizonyítja, hogy még egy utcán összeszedett tárgynak is óriási értéke lehet, és érdekes sztorik kötődhetnek hozzá.

u.i.: azóta is barátnőm és már nem veszekszünk! 😀

/ / Neked is volt már viszonyod egy tárggyal? Megtörténik! / /
Meséld el nekünk, írjál róla. Az eljárás egyszerű: gondolj egy tárgyra! (Mi az első, ami eszedbe jutott, miért?) Menj közel hozzá, vedd kézbe vagy tapintsd meg. (Mit érzel?) Honnan került a környezetedbe? Milyen a viszonyod vele? (Mit gondolnak mások ugyanarról a tárgyról?) Milyen emlékeid fűződnek hozzá (helyek, események, emberek)?
Fotózd le természetes előfordulási helyén, saját tárgyi környezetében. Írd meg a közös sztoritokat és küldd el nekünk a megtortenttargyak@gmail.com e-mail címre.