Gyártó: Canon
Származási hely: Japán
Méret: 129 × 101,3 × 77,6 mm
Tömeg: 475 g (akkuval és kártyával)
Szín: fekete
Váz anyaga: polikarbonát gyanta üvegszállal és speciális vezetőképes üvegszállal
Első szó, ami eszembe jut róla: nyugalom, szabadság
Ha megfogod: erős, kemény
(Beküldte: Vigh Emese, Kolozsvár)
Ugye, minden ember felnőtté válik majd, és végre önálló lesz? Talán még én is?
Ezek a kérdések állandó jelleggel mocorogtak a fejemben. Pontosan emlékszem a 2019-es év legnehezebb hónapjaira, hogy közeleg az érettségi, „a döntő próba”. Szinte minden nap ezt hallottam: „Tanulj az érettségire!”. Nagy volt bennem a félelem és az izgulás, alapból mindenen stresszelek. Ebben az időben a kedvenc kérdésem az volt: mi leszel, ha nagy leszel? Milyen egyetemre fogsz járni? Egyre jobb kérdéseket tettem fel saját magamnak, amitől nagyon kikészültem.
Sikeres érettségi után jött a nagy kérdés: most mihez kezdjek? Volt néhány dolog, ami tetszett vagy ami jónak tűnt, de semmihez sem értettem. Szinte minden második nap változott a döntésem, előbb fényképész, majd geológus, aztán történész akartam lenni.
Ebben az időszakban nagyon fáradt voltam (de ezzel mindenki így van). Egyszerűen csak pihenni akartam, élni és kimozdulni a tanulás világából. Miután ez megtörtént, sikeresen alakultak a dolgok, hihetetlen, de végre úgy tűnt, hogy minden rendben van.
Az egyetlen szabadidős tevékenység, ami nyugodtabbá és boldogabbá tesz, az a fényképezés. Ballagásom után már nem bírtam magammal, nagyon szerettem volna saját gépet. Napokon keresztül böngésztem a jobbnál jobb gépeket, de mindvégig bizonytalan voltam (mint mindig), mert drágák voltak… elgondolkoztam, hogy érdemes-e a saját pénzemet így elkölteni. Persze tudtam, hogy hosszú távon kellene gondolkodnom, meg hogy nagyon szeretném.
Egyszercsak elindultam néhány barátommal a Iulius Mallba vásárolni, majd tudatosan az Altexben kötöttünk ki. Már tudtam, hogy melyik fényképezőgép lesz a tuti. Ekkor jött a bűntudat, hogy vajon megérdemlem-e. Sosem tudtam egyedül dönteni, rettegtem az önállóságtól, ezért az egyetemtől és a kolozsvári élettől is.
Odajött egy munkatárs segíteni, de ekkor már ideges voltam, mert annak ellenére, hogy tudtam, melyiket akarom, nem tudtam határozott lenni az ügyben. Hosszas gondolkodás után végül megvettem az első fényképezőgépemet. Hazafele olyan boldog voltam, mint még soha, és azóta jobban vigyázok rá, mint magamra. Mindenhová magammal viszem. Azért szeretem annyira, mert megörökíthetem vele az élet igazán apró, értékes és számomra fontos pillanatait. De akkor is szívesen használom, amikor valakinek új profilkép kell Facebookra. 🙂
Azzal, hogy megvásároltam, életem első igazán lényeges döntését hoztam meg egyedül (bár belátom, a kivitelezésben már volt egy kis segítségem). Ettől a ponttól éreztem, hogy elindultam a felnőtté válás útján. Számomra a fényképezőgépem a döntéshozatalra, a felelősségtudatra, ugyanakkor az önállóság megtanulására emlékeztető tárgy.
/ / Neked is volt már viszonyod egy tárggyal? Megtörténik! / /
Meséld el nekünk, írjál róla. Az eljárás egyszerű: gondolj egy tárgyra! (Mi az első, ami eszedbe jutott, miért?) Menj közel hozzá, vedd kézbe vagy tapintsd meg. (Mit érzel?) Honnan került a környezetedbe? Milyen a viszonyod vele? (Mit gondolnak mások ugyanarról a tárgyról?) Milyen emlékeid fűződnek hozzá (helyek, események, emberek)?
Fotózd le természetes előfordulási helyén, saját tárgyi környezetében. Írd meg a közös sztoritokat és küldd el nekünk a megtortenttargyak@gmail.com e-mail címre.
MEGTÖRTÉNT TÁRGYAK 