buszjegy

Gyártó: CTP Cluj-Napoca
Származási hely: Kolozsvár
Méret: 2,5 x 8 cm
Szín: fehér, narancssárga
Anyag: papír
Első szó, ami eszembe jut róla: felelősség
Ha megfogod: mossál kezet utána!

(Molnár Bea, Kolozsvár)

Van egy kísérleti sztorim a buszjegyvásárlással, mesélgettem embereknek, aztán eldöntöttem, hogy megírom ide is. Utána – ahogy lenni szokott – halogattam. De most valahogy, amikor az emberi interakciók átalakulnak, a közszállítás két hete klórszagú és veszélyes, elővettem ezt a kis buszjegyet.

Kolozsváron nagyon jó a közszállítás: vannak buszok, trolik, villamosok. Metró (még) nincs. Gyakran járnak, itt nem lehet a valahonnan elkésést arra fogni, hogy „bocs, nem jött a busz”. Mindig jön. Az emberek szinte mindig vesznek jegyet, bár legtöbbjüknek bérlete vagy feltölthető utazókártyája van. A járművek tiszták, kényelmesek. Buszjegyet többféleképpen lehet váltani: 1a. buszmegállóban gépautomatából (készpénzzel és bankkártyával); 1b. buszmegállóban, egynégyzetméteres kuckóban ülő néniktől (csak készpénzzel); 2. a járművekre felülve bankkártyával; 3. a járművekre felülve telefonos alkalmazással; 4. a járművekre felülve SMS-ben. A 3-as/4-es lehetőségen kívül az összes többi papíralapú, kézzel fogható buszjegyet szolgáltat.

A kísérletem az 1a. és 1b. lehetőségekről szól – állítólag hamarosan kiveszik forgalomból a néniket, csak automaták lesznek. Láthatóan kevesebb egynégyzetméteres kuckó van már a városban, eltűntek nénistől. Valahogy így alakult az elmúlt időkben:

első lépés:

Szeptemberben új helyre költöztem, a közeli buszmegállóban (már) van automata és (még) néni is. Eddig olyan helyeken laktam, ahol csak az egyik volt. Tehát döntéshelyzetbe kerültem: gép vagy ember adja ide a buszjegyem? Kinek fizessek? Melyik gyorsabb? Melyik személyesebb? Egyáltalán személyes kell-e legyen a buszjegyvásárlás? Miért? Ha van rá lehetőség, miért ne. A gépet nyomogatni kell, a nénihez beszélni. Fordítva nem megy. Hogyan akarok kommunikálni, ha választani lehet? A végeredmény ugyanaz. Tényleg? A néni csak románul tud. Az automata tud románul, magyarul és angolul is. Az automata néha elromlik vagy nem tud visszajárót adni. A néninél mindig van visszajáró, nem romlik el, csak kivonják forgalomból. Használaton kívül helyezik. Haszontalan lesz? Pótolható lesz. Ha tőle veszem a jegyet, jobb lesz neki? Naponta látja, hogy az automatánál sorban állnak az emberek. Tőle egyre kevesebben vesznek jegyet. Várakozás közben mindig megfigyeltem az arányt, mindig a gép győzött. Eldöntöttem, hogy amíg ott a néni, tőle veszek jegyet.

második lépés:

Gép testben gép lélek. Feltűnt, hogy a néni is gépies. Odaléptem, köszöntem, kértem jegyet, nyújtottam a pénzt, elvette, ideadta a jegyet, megköszöntem, elköszöntem, továbbléptem. A néni nem köszönt, nem köszönt el, rám se nézett. Reflexből adta a jegyet, csupán akkor pillantott fel, amikor nem egyet, hanem többet kértem. Próbáltam nagyon mosolyogni neki, jókedvűen szép napot kívánni, de nem hatódott meg. Csak tette a dolgát.

harmadik lépés:

Eldöntöttem, hogy megpróbálok változtatni a helyzeten. Az volt a célom, hogy nézzen rám és köszönjön. Nem azért, mert „kikérem magamnak”, csak szerettem volna megtörni a gépies rutint. Stratégiailag csupán annyit változtattam a magatartásomon, hogy nem léptem tovább a jegyvásárlás következő szintjére, amíg nem kaptam valami válaszreakciót. Tehát köszöntem, de nem folytattam reflexszerűen a „kérek szépen egy jegyet” mondattal, hanem megvártam, amíg visszaköszönt. Azaz addig vártam, amíg a csendre reagálva felnézett. Addig néztük egymást, amíg valamit mondott vagy motyogott. Ilyenkor általában még egyszer megismételtem a köszönést, nyomatékosítva, hogy vele beszélek. Utána pedig megköszöntem, de nem álltam egyből tovább, amíg nem mondta, hogy „szívesen” vagy „viszlát”. Az elején elég kínos volt. Közben a hátam mögött feltorlódott két-három ember értetlenkedve figyelte, hogy miért nem halad a sor. A néninél sosem volt sor, csak az automatánál. Hála nekem a néninél is sorba kellett állni – egy darabig.

negyedik lépés:

Nagyjából három-négy hétig gyakoroltunk. Amikor gyalogoltam vagy rollereztem, nem látott pár napig, de voltak időszakok, amikor naponta több jegyet is váltottam tőle. Kezdett megszokni. Ráérzett a játékra, egy idő után előre köszönt, és már huncutul mosolygott, amikor beálltam a kuckója elé. Amikor beállt ez a mosolygás, úgy tűnt, hogy büszke magára, mert megértette az először tök idegesítő szokásomat. Ez nem biztos, de én így láttam a mosolyából: nem nekem vigyorgott, hanem saját magának.

ötödik lépés:

A néni sosem tette szóvá, hogy „namivan, mi volt ez az egész”, de azóta nemcsak nekem köszön, hanem mindenkinek. A mosoly nem állandó, de a köszönés és elköszönés igen, azt hallom. Az arcát nem mindig látom. Illetve az a néhány ember (már ismerős arc), aki az elején értetlenkedve toporgott a hátam mögött, azóta köszön a buszmegállóban. Az egyik közülük az utcán is. Ez a vicces része. Ennyi.

Nem akarok messzemenő következtetéseket levonni, de néha előtör belőlem a „basszus, miért nem figyelünk oda egymásra” érzés. Nem azért csináltam, hogy őt megtanítsam köszönni, hanem azért, hogy magamnak is hangsúlyozzam az emberi interakciók fontosságát, a kis lépések hatását. Hiszek bennük.

Nem vagyok biztos benne, hogy a karantén után visszaengedik a néniket a kuckóikba. Annyi mindent lehet automatizálni, jegyet is lehet online venni. Teljesen fölösleges kezünkben szorongatni egy kis papírt. De ez most itt van, még a nénitől vettem. Abba most nem kezdek bele, hogy bácsik miért nem árulják a jegyet.

Mindegy is. Új helyzetek jöttek: se nénik, se buszozás.

/ / Neked is volt már viszonyod egy tárggyal? Megtörténik! / /
Meséld el nekünk, írjál róla. Az eljárás egyszerű: gondolj egy tárgyra! (Mi az első, ami eszedbe jutott, miért?) Menj közel hozzá, vedd kézbe vagy tapintsd meg. (Mit érzel?) Honnan került a környezetedbe? Milyen a viszonyod vele? (Mit gondolnak mások ugyanarról a tárgyról?) Milyen emlékeid fűződnek hozzá (helyek, események, emberek)?
Fotózd le természetes előfordulási helyén, saját tárgyi környezetében. Írd meg a közös sztoritokat és küldd el nekünk a megtortenttargyak@gmail.com e-mail címre.