Tádé, a plüssállat

Gyártó: ismeretlen
Származási hely: Hollandia
Méret: egy arasznyi
Szín: zöld két árnyalata (világos és még világosabb)
Anyag: plüss és vatta (vagy egyéb puha, fehér anyag)
Első szó, ami eszembe jut róla: gyerekkor
Ha megfogod: legszívesebben megölelnéd

(Beküldte: Rusu Szidónia, Kolozsvár)

Tádé igazából csak közvetett módon tartozik hozzám. A valódi tulajdonosa Máté, a kisfiú, akit a szüleim nevelnek, már lassan 9 éve igazi családtag. Tádé körülbelül másfél éve került a középpontba. Egy karácsonyi cipősdobozzal érkezett a messzi Hollandiából. Persze nem ő volt az egyetlen, a gyerekszoba telis-tele van évek alatt összegyűjtött macikkal, plüssállatokkal. Anya mindig mondogatja, hogy tovább kellene adni őket. Nagyrészét a fiúk már tovább is adták olyan gyerekeknek, akik talán nem kapnak cipősdobozban új macit. De valahogy mindig kerültek újak. Tádé is így jött hozzánk. Anya egy jóideig a ruhásszekrényében tartotta, aztán egy nap Máté rátalált. Ahogy mondani szokták: szerelem volt első látásra. Elnevezte, amit azelőtt soha nem tett a plüsseivel, és azóta elválaszthatatlanok.

De hogyan kerülök én a képbe?

Az történt, hogy hazajöttem az öcsém születésnapjára. Március első fele volt. Akkoriban kezdődött az egész járványhistória. Végül félig-meddig önként, félig-meddig a korlátozások miatt itthon maradtam. Így több idő maradt arra is, hogy megfigyeljem Tádét.

Máté mindenhová magával viszi, vele alszik, vele eszik (amit az állatocska orrán levő Nutella-foltok is igazolnak), vele játszik és néha neki mondja el szíve kis titkait. Nagycsaládban az összezártság nem egy könnyű móka. Egyrészt nagyon jó, mert sosem vagy egyedül, másrészt nagyon rossz, mert… sosem vagy egyedül. A bezártság puszta tudata is nehezebbé teszi ezt nem csak a felnőttek, de a gyerekek számára is. Egyik reggel, ahogy nézegettem Mátét és a mellette ülő kis barátját müzlievés közben, arra gondoltam, hogy talán meg lehetne szökni. De nem úgy, nem a szó szoros értelmében. Hanem a képzeletünk, a fantáziánk világába. Máté ezt teszi, valahányszor megszemélyesíti a kis figuráját. És itt jön képbe Tádé: elkezdtem történeteket kitalálni, kicsit megszemélyesíteni magam számára is. A mesékbe próbáltam belefűzni a reményt, a szabadság utáni vágyat. Azóta Mátéval sokszor beszélgetünk Tádéról és arról a világról, amit bármikor el tudunk képzelni magunknak. Így Tádé kalandjai kicsit a mi kalandjaink is lettek. Még a négy fal között is.

A Tádé-mesék Szidi Facebook-oldalán olvashatók: https://www.facebook.com/rusu.szidonia

/ / Neked is volt már viszonyod egy tárggyal? Megtörténik! / /
Meséld el nekünk, írjál róla. Az eljárás egyszerű: gondolj egy tárgyra! (Mi az első, ami eszedbe jutott, miért?) Menj közel hozzá, vedd kézbe vagy tapintsd meg. (Mit érzel?) Honnan került a környezetedbe? Milyen a viszonyod vele? (Mit gondolnak mások ugyanarról a tárgyról?) Milyen emlékeid fűződnek hozzá (helyek, események, emberek)?
Fotózd le természetes előfordulási helyén, saját tárgyi környezetében. Írd meg a közös sztoritokat és küldd el nekünk a megtortenttargyak@gmail.com e-mail címre.