Gyártók, bár ezt inkább készítették: Medve Zsuzsi és Binder Izabella
Származási hely: Budapest, Szombathely
Méret: 160 x 220 mm
Szín: törtfehér papírszín, fekete és kicsi piros
Anyag: papír, vászon, cérna
Első szó, ami eszembe jut róla: saját kalandozás
Ha megfogom: jön, hogy megöleljem
(Molnár Bea, Kolozsvár)
Megint tárgy lett egy élményből (és fordítva is igaz!), elmesélem:
Minden ott kezdődött, hogy 2019-ben megnéztem a budapesti Fészek Művészklubban A TŐKE – A LELEPLEZÉS c. kiállítást. 😊 Én csak úgy mondom, hogy eredeti Ostástkákat néztem, mert szerintem Ostástka-kiállítás, és nem Medve Zsuzsi-kiállítás volt, de nem akarok összezavarni senkit, itt van ez az interjú, olvassátok el, és tisztulni fog minden.
Ostástkát az interneten ismertem meg, Zsuzsit a Fészekben. Ostástkával azóta is barátkozom, néha együtt szoktunk kacarászni meg tűnődni a világ dolgain, és gyakran a barátaimnak is bemutatom: mesélek róla másoknak, megmutatom a Facebook-oldalát, és mindenkinek elmondom, hogy volt idő, amikor Ostástkának cicii is voltak! Ez van, beleszerettem a humorába, a morcosságába, a lényébe. Merthogy ő egy lény. Összpontosul benne minden, amit szeretek: kreativitás, művészet, spontaneitás, kritikai attitűd, humor, cukiság. Most már van kolozsvári fanklub is.
Amikor a kiállításon voltunk, kaptam Medve Zsuzsitól két karácsonyi képeslapot. Örültem nekik, de egyből elbizonytalanodtam, amikor hirtelen kézzel foghatóvá vált számomra Ostástka. Mit kell csinálni olyankor, amikor egy idea/fogalom megtestesül? Vannak ötleteim, de ezt most inkább itt hagyom kérdésként. Összemosódtak a határok ábrázolás, tulajdon, emlék-ajándék között. Túllépett egy határt, és hazajött velem Kolozsvárra.
Tavaly karácsony előtt láttam, hogy Ostástka összefogott a Binder’s-szel, és kooperációban sorszámozott, személyre szabott, egyedi határidőnaplókat készítenek. Erősen el kellett gondolkoznom azon, hogy kell-e nekem ilyen, és ha igen, miért (azon kívül, hogy handmade és cuki), lenne-e többletjelentése, meg egyáltalán: kell-e 2021-re határidőnapló, lenne-e valódi funkciója. Annyira adja magát ez a műfaj, hogy már majdnem branding, amit nem szeretek. Ha egy lény rámászik a használati tárgyakra, és onnan próbál hadonászni, az… tudjukmi. De Ostástka nem brandingel, csak létezik, a környezetével együtt lélegzik, arra reagál, és csak oda megy, ahová meghívják, nem tolakodik. Ha azt éreztem volna, hogy rámerőlteti magát, már nem kellett volna. De így… így elhiszem neki, hogy „mindenhol jó, de legjobb Ostástka!” 😀
Végül kettőt kértem, egyet magamnak, egyet Annának, és teljes mértékben Zsuzsira bíztam az Ostástka-dizájnt, kivéve egy részletet: kértem rá ciciket. A naplóknak hosszú ééés kalandos útjuk volt, míg Kolozsvárra értek. Nem szerettem volna postásra vagy futárra bízni műalkotásokat, tehát próbáltam személyesebb úton megoldani, egyre közelebb kerültek, de még mindig nem célba, aki őrizte, sosem tudta, mit őriz, ez volt a legviccesebb része. Csak annyit mondtam, hogy nem, nem könyvek, hanem igazi műalkotások, és többet nem árulhatok el, csak akkor, amikor már én tartom kézben őket.
Tegnapelőtt végre kiszabadítottam a saját Ostástkáimat, ma pedig Anna is az övéit (azért többesszám, mert nemcsak a borítón, hanem a napló belsejében is laknak és üzennek, alig várom, hogy elbeszélgessünk!). Igaz, hogy lassan két hónap lejárt az évből, de ez alatt az idő alatt úgyse történt olyan nagyon sok minden, azokra az oldalakra mi is rajzolni fogunk, vagy majd kitaláljuk. Annyira jó megfogni, forgatni, tapintani, írni bele, a teljes hetet át lehet látni, a papír puha és sima, jajj!
Ezúton is köszönöm Ostástkának, Zsuzsinak, Izának, Norbinak, az összes potenciális futárnak, aki karantén és kijárási tilalom idején bevállalta volna a szállítást, csak mégsem jött össze, meg Richárdnak, hogy végül meg tudom mutatni nektek is.
És boldog karácsonyt, Anna – merthogy ez volt az ajándék. Karácsonyfa már nincs, de öröm az van!
/ / Neked is volt már viszonyod egy tárggyal? Megtörténik! / /
Meséld el nekünk, írjál róla. Az eljárás egyszerű: gondolj egy tárgyra! (Mi az első, ami eszedbe jutott, miért?) Menj közel hozzá, vedd kézbe vagy tapintsd meg. (Mit érzel?) Honnan került a környezetedbe? Milyen a viszonyod vele? (Mit gondolnak mások ugyanarról a tárgyról?) Milyen emlékeid fűződnek hozzá (helyek, események, emberek)?
Fotózd le természetes előfordulási helyén, saját tárgyi környezetében. Írd meg a közös sztoritokat és küldd el nekünk a megtortenttargyak@gmail.com e-mail címre.
MEGTÖRTÉNT TÁRGYAK 