a kávédaráló

Gyártó: Peugeot (Paris, 20. század eleje)
Származási hely: Katymár, Gárdony (Magyarország), családi tulajdon
Méret: a daráló teste kb. 25x25cm, garata és hajtószerkezete jó 20 cm magas, karja fa fogantyúval ca. 12 cm
Anyag: fémlemezből és vasszerkezetből áll
Szín: kopott zöld festés rajta, ami valószínűleg a bolt teljes berendezésére utal, mert a mázsa is zöld olajfestékkel volt lefestve, meg volt ott még egy teljesen magára hagyott fiók is, ami már csak dobozként működött, csak volt rajta – értelmetlenül – egy fehér porcelán gomb
Első szó, ami eszembe jut: a kamra
Ha megfogom, olyan nehéz, hogy más nem jut az eszembe, csak, hogy le ne ejtsem!

(Beküldte: Kuti Klára PhD, Budapest, Magyar Nemzeti Múzuem)

Ezt a darálót a nagyanyám kamrájából ismerem. Valószínűtlen egy tárgy volt a nagyon keskeny, hosszú kamra polcán: hiábavalóan nagy, nehéz, visszás. Ugyanúgy, mint a mázsa, amin ötven-száz kiló krumplit vagy darát is le lehetett volna mérni. Soha nem értettem, minek ekkora kávédaráló? Hisz ennyi kávé nincs is! Peugeot márkájú daráló? Ez is értelmetlennek tűnt. Mit keres egy autó neve a kamrában? Tudomásul vettem, hogy a kamra az értelmetlen dolgok gyűjtőhelye, kivéve persze a lekvárokat, befőtteket és a málnaszörpöt. De nem is nagyon engedtek minket ott egyedül garázdálkodni vagy értelmet keresni…

A daráló sokkal korábban, mint hogy én megszülettem volna, a Bácskában, Katymáron állt egy vegyesbolt pultján. Ezen lehetett a boltban vásárolt kávét megdarálni. Az üzlet felirata – VAS, FŰSZER, FESTÉK – adta a boltosok helyi ragadványnevét: az Eislerék. Katymár azok közé a bácskai, ún. határsávbeli települések közé tartozott, ahonnan a háború után nagyon sok embert telepítettek ki a Hortobágyi táborokba. Nehéz elképzelni, hogy a kereskedő Eisleréket ne telepítették volna ki, ha akkor még ott élnek. De a család már 1944-ben eladta a boltot, és az ország belseje felé menekült. Boltot már újra nem nyitottak. Soha többé annyi kávéjuk nem volt, hogy a darálónak értelme lett volna.

A fotó néhány éve készült, műtárgyfotó, de akkor in situ-nak számított, mert a daráló jött velem a tatai német múzeum kiállításába mint ún. kurátori vallomás: a hazai németekről, svábokról, az etnicitás diszkurzivitásáról, telepítésről, menekülésről, asszimilációról vallani. Az Eislerék magukat nem vallották svábnak, de bárki annak tarthatta őket. Ha engem a rendszeretetemért, a szorgalmamért, a következetességemért gúnyolnak, svábnak gúnyolnak. Tegyék!

(fotó: Varga Edit)

/ / Neked is volt már viszonyod egy tárggyal? Megtörténik! / /
Meséld el nekünk, írjál róla. Az eljárás egyszerű: gondolj egy tárgyra! (Mi az első, ami eszedbe jutott, miért?) Menj közel hozzá, vedd kézbe vagy tapintsd meg. (Mit érzel?) Honnan került a környezetedbe? Milyen a viszonyod vele? (Mit gondolnak mások ugyanarról a tárgyról?) Milyen emlékeid fűződnek hozzá (helyek, események, emberek)?Fotózd le természetes előfordulási helyén, saját tárgyi környezetében. Írd meg a közös sztoritokat és küldd el a megtortenttargyak@gmail.com e-mail címre.