a karkötő

Gyártó: Nagytata (Marosvásárhely, 70-es évek eleje)
Származási hely: Marosvásárhely (Románia), családi örökség
Méret: kb. 10 cm átmérőjű
Anyag: fém, muránói üveg
Szín: zöldes, szürkés, fehéres, mintás
Első szó, ami eszembe jut: kötelék
Milyen érzés, amikor megfogom: az idő múlását juttatja eszembe, alig fér fel a karomra.

(Beküldte: Rusu Szidónia, Kolozsvár)

Ezt a karkötőt anyai nagyapámtól kaptam ajándékba. A pontos dátumra vagy kontextusra már alig emlékszem, de egyszercsak elkezdtem büszkén viselni. Nyolc éves lehettem. Hogy muránói üveg? Hogy kézműves darab? Hogy a nagyapám készítette? Erről fogalmam sem volt akkor. Arról sem, hogy ez egy örökség. Az anyukám hordta előttem.

Valószínűleg a létezésem előtt született ez a darab nagyapa műhelyében, amelynek csak a halvány illatára emlékszem. Meg a sok kincsre, amit gyerekként imádtam. Pufuléc-gyártó gépekre, színes ékszerekre, furcsa, megmagyarázhatatlan szerkezetekre, illetve egy kötélen fel s alá bicikliző bohócra. Gyerekként sok időt töltöttem ott. Mindig volt egy újabb ötlet, egy újabb kincs, ami alkotásra késztette az öreget.

Hirtelen, talán túlságosan hamar hunyt el. Utána évekig megfeledkeztem a karkötőről. Ott porosodott valamelyik dobozomban. Körülbelül tizenöt év múlva került újra a fókuszba. Arra sem emlékszem, hogy miért és hogyan. Talán egy nagytakarítás alkalmával. Amikor fel kellett megint költözni Kolozsvárra, a kezembe került, és magammal hoztam a kincses városba. Egyrészt azért is, mert tetszett, másrészt azért, mert a családi ereklyék különös fontossággal bírnak az életemben.

A karkötő újra megjelenésével kezdett kibontakozni a művészi énem is. Akkortájt kezdtem el kézműveskedni sok-sok megvalósított, és annál több meg nem valósított ötlettel. Sok átfestett, átragasztott vagy éppen átírt éjszakával, szétszórt csikkekkel és furcsábbnál furcsább alkotásokkal.

Egy éve tudatosult bennem, hogy a karkötő is, de a mögötte rejlő alkotás iránti mély szeretet és öröm az anyai nagyapám öröksége. Bár a részletei és körvonalai, a műhelyének illata egyre halványodik, és tőle kapott karkötő is egyre kopottabb, a lelkének kincsei bennem élnek tovább.

/ / Neked is volt már viszonyod egy tárggyal? Megtörténik! / /
Meséld el nekünk, írjál róla. Az eljárás egyszerű: gondolj egy tárgyra! (Mi az első, ami eszedbe jutott, miért?) Menj közel hozzá, vedd kézbe vagy tapintsd meg. (Mit érzel?) Honnan került a környezetedbe? Milyen a viszonyod vele? (Mit gondolnak mások ugyanarról a tárgyról?) Milyen emlékeid fűződnek hozzá (helyek, események, emberek)?
Fotózd le természetes előfordulási helyén, saját tárgyi környezetében. Írd meg a közös sztoritokat és küldd el nekünk a megtortenttargyak@gmail.com e-mail címre.