a szvetterünk

Gyártó: ismeretlen
Származási hely: valamikor egy turkálóban találtak rá
Méret: XL
Szín: barna
Anyag: gyapjú
Első szó, ami eszembe jut róla: halhatatlan
Ha megfogod: szúrja a bőröd

(Beküldte: Orosz Andrea, Kolozsvár)

Ha van, veled van. Ha nincs már –
akkor is.

Sosem kaptam, én vettem el. Kicsi voltam, régi képek után kutatunk a testvéremmel. Tudjátok, amikor olyan képeket kerestek magatokról, amikor kicsik vagytok és a szüleitek vicces (ma már talán kínos) helyzetekben készítettek rólatok képeket. Rengeteg képet, emléket találtunk. Volt egy kép, aminek nem ott kellett volna lennie. (Ha jobban át akarod érezni a hangulatát, hallgasd meg ezt: Bee Gees – Stayin’ Alive)

A kis papírdarabon édesapám volt látható, ahogy egy piros kocsin ül kék farmerben – abban a régi farmerben, ami drága volt, s nehezen kapható, igazán „coolnak” számítottál, ha volt olyanod.

Huszas éveiben járhatott, szőke, hosszú haja kócos volt. Sármos mosoly, kék szemek, szeplős arc és cigaretta a kézben. Fehér cipő, fehér felső és egy barna szvetter. Pár Coca-Colás doboz a földön. Kilencvenes évek eleje talán.

Rögtön megmutattam a képet az ikertestvéremnek, ketten néztük. Jó volt apát látni fiatalon, annyira más volt, annyira életteli. Felálltunk, a tükörhöz siettünk, a képet a kezemben szorongattam. Néztem magamat, néztem a testvéremet, aztán egymást. Most már biztos, hogy apára hasonlítunk. Most már teljesen biztos.

Az idő eltelt, egy esős őszi napon a padláson takarítottunk, akkor találtam rá a barna szvetterre. Nagyon örültem neki, büszke is voltam magamra, hogy megtaláltam, vagy ő talált meg engem. Talán megunta, hogy le volt dobva, s akarta, hogy újra viseljék. Rögtön magamra vettem. Tökéletes volt. Szúrt. Bántotta a bőröm. De mindezek ellenére: tökéletes. Annyira megszerettem, le sem akartam venni. Elvettem. Enyém, meg az apáé.

Akkoriban mindig rajtam volt, otthon, iskolában. Mindenhol.

Ha van, veled van. Ha nincs már –,
akkor is.

Így közel érezhettem magamhoz apát. Nem fáztam, melegen tartott, óvott a kinti világ hideg szelétől. Így lett ez a mi szvetterünk. Vigyáztam rá, hiszen tudtam, hogy apa is ezt tette. Amikor elköltöztem Kolozsvárra, akkor is hoztam magammal. Nyár illata van, mint amikor egész nap süt a nap, fullasztó meleg van, és hirtelen elered az eső. Ismerős illat.

Most is rajtam van, szóval apa is itt van, és talán ott a kezében az a szál cigaretta, meg a haja kócos tincsei is a vállára hullnak.

Engem már nem szúr, már megszokott. Kicsit nagy rám, mindig gyereknek fogom érezni magam benne, mint akit mindjárt elnyel, és egy más világba repít. Mint ahogy Narniába vezetett a szekrény, lehet, hogy én is felfedezek egy titkos utat a szvetter segítségével.

A gyerekkoromra és egy csodálatos emberre emlékeztet, aki számomra Halhatatlan.

/ / Neked is volt már viszonyod egy tárggyal? Megtörténik! / /
Meséld el nekünk, írjál róla. Az eljárás egyszerű: gondolj egy tárgyra! (Mi az első, ami eszedbe jutott, miért?) Menj közel hozzá, vedd kézbe vagy tapintsd meg. (Mit érzel?) Honnan került a környezetedbe? Milyen a viszonyod vele? (Mit gondolnak mások ugyanarról a tárgyról?) Milyen emlékeid fűződnek hozzá (helyek, események, emberek)?
Fotózd le természetes előfordulási helyén, saját tárgyi környezetében. Írd meg a közös sztoritokat és küldd el nekünk a megtortenttargyak@gmail.com e-mail címre.